Major János

2014. április-május

Donyeckben a nép kikiáltotta a Donyecki Népköztársaságot. Április 7-én sikerült elfoglalni a megyei közigazgatás épületét, ahol még aznap éjjelre összehívták a megyei tanács ülését. Az ülés döntése értelmében legkésőbb május 11-ig népszavazást kell tartani a Donyec-medence státuszáról (a tüntetők követelése – egyelőre – Ukrajna föderációvá történő átszervezése, illetve, ennek érdekében Ukrajna-szerte népszavazás kiírása. Amire a puccsista rezsim szinte bizonyosan nem lesz hajlandó.) Az új népi szerv ugyanakkor már kéréssel fordult Oroszországhoz békefenntartók küldése érdekében.

A Moldáviából még az 1992-es véres konfliktus nyomán gyakorlatilag kivált Dnyeszter-mellék (“hivatalos” nevén: Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaság) szintén az Oroszországhoz való csatlakozást fontolgatja. A donyecki hír nyomán Jevgenyij Sevcsuk helyi vezető rádióbeszédben fordul népéhez.

A mostani Dnyeszter-mellék 1940 júniusáig Ukrajna része volt, 1924 óta autonóm köztársaságként. Amikor 1940. június végén a szovjet hadsereg visszavette a Románia által 1918-ban (Oroszországtól) orvul elfoglalt Besszarábiát, ahol szovjetköztársaságot hoztak létre, a Dnyeszter-melléket hozzácsatolták az új Moldáv Szovjetköztársasághoz. A 90-esévek elején a mostanihoz hasonló, haza- és nemzetáruló jobboldali csoport állt Moldávia élén, amely már akkor vissza akarta vinni “Besszarábiát” Romániába. Ennek nyomán tört ki a fegyveres konfliktus. A dnyeszter-mellékiek kiverték területükről a proromán bábrezsim katonai és rendőri erőit, és két népszavazáson is megerősítették: ki akarnak válni (a Romániába tartó) Moldáviából, és független köztársasággá akarnak alakulni (távlatilag csatlakozva Oroszországhoz). Az akkori negatív tendenciák Moldávián belül kiújultak: a jobboldalnak 2009 őszén sikerült visszavennie a hatalmat a 2001 és 2009 között kormányzó kommunistáktól. A moldáv hazafiak egyébként mindmáig arra törekednek, hogy a két elszakadt országrész újraegyesüljön – míg a Nyugat, és főleg a Moldáviát (Besszarábiát) visszaszerezni akaró Románia mindent megtett és megtesz azért, hogy ez a szakadás végleges legyen.

Az ukrán konfliktus ezért azzal fenyeget, hogy már Moldáviára is kiterjed, amire kezdettől fogva törekedik az USA, a NATO, az Európai Unió, kiváltképpen pedig Románia, amelynek parlamentje decemberben már el is fogadta Besszarábia visszakebelezésének konkrét ütemtervét. Ennek kedvez a térségben lévő katonai szembenállás, a NATO csapatainak e miatti esetleges bevonultatása az eddig semleges Moldáviába.

+ + +

Donyeckben a helyzet kiéleződése volt várható. Még április 14-én este a népköztársaság hatóságai ultimátumot intéztek a junta fegyvereseihez: amennyiben (helyi idő szerint) 16-án reggelig Kijev nem vonja ki csapatait a Donyecki Népköztársaság területéről, hozzálátnak a terület megtisztításához.

A határozottsághoz kétségtelenül nagy lélektani ösztönző erőt adott a sikeres népszavazás, amelyen Donyeckben a lakosság több mint 89, Luganszkban pedig 96 százaléka az önállóság mellett döntött. Az új hatóság azonnal megszállóknak nyilvánította a kijevi csapatokat. A népszavazás a lakosságnak is óriási lélektani erőt adott: tömegével jelentkeztek immár a lakosok népfelkelőnek. Számuk mostanáig elérte a 30 ezret.

Donyeck számára nagy segítséget jelentett, hogy sikerült eljuttatni a városba Oroszország humanitárius segítségét: gyógyszereket, kötszereket, közöttük inzulint is. Ennek szállítását a kijevi hatóságok még korábban leállították és a határon sem engedték át. Egy határátkelő elfoglalásával a népfelkelők megnyitották az orosz-ukrán határt. A nyitott határon oroszországi önkéntesek is érkeztek és szemmel láthatóan javult a népfelkelők fegyverekkel való ellátottsága is. Olyannyira, hogy kisebb támadó műveletekbe is kezdhettek, az ostromgyűrű lazításáért, illetve a junta martalócainak a városoktól való távolabb szorításáért.

Május közepétől a kijevi junta totális támadást rendelt el. Ekkortól már nem voltak többé tekintettel a polgári lakosságra sem, minden rendelkezésre álló fegyvert (légierőt, nehéztüzérséget, rakétafegyvereket) bevetettek és válogatás nélkül tüzeltek minden célpontra.

Az éjszakák beálltával minden eddiginél erőteljesebb támadás indult Szlavjanszk ellen, ahol csakugyan be is vetették az eddig nem használt fegyverfajtákat is. Újra szorosra zárult a gyűrű a város körül, amelyen a népfelkelőknek sikerült több rést is ütni. Így a városba ismét eljutott valamennyi élelmiszer, közszükségleti cikk.

A fenyegető jelekre Donyeck általános mozgósítást rendelt el. Igor Sztrelkovot, a hadműveleteket eddig irányító milíciaparancsnokot hivatalosan is kinevezték a Donyecki Népköztársaság honvédelmi miniszterévé. Helyettese üzenettel fordult a junta seregeihez: mostantól nincs kímélet senki számára, akár sorkatonák, akár szélsőséges fegyveres osztagok tagjai (kiváltképpen pedig, ha külföldi zsoldosok).

Az amerikai külügyminisztérium erőtlen nyilatkozatokkal próbálta bizonygatni, hogy a kijevi csapatok között nincsenek külföldi zsoldosok, de Donyeck környékén a népfelkelők láttak és hallottak az ukránt lengyel akcentussal beszélő, a junta egyenruháját viselő katonákat. (Később világossá vált, hogy 300 zsoldos érkezését várták Lengyelországból és a Baltikumból, akik részére hamarjában ukrán útleveleket is kiállítottak.)

Az ukrán hadseregen belül ugyanakkor erjedés is volt tapasztalható. Május 15-én összetűzés robbant ki a junta által egyébként változatlanul megszállva tartott Kramatorszk városában ukrán katonák, illetve a Jobboldali Szektor fegyveresei között. Az ok: a katonák megtagadták, hogy a szélsőségesek parancsára Szlavjanszk ellen vonuljanak. (Magában Kramatorszkban orvlövészek terrorizálták a lakosságot: több halott és sebesült áldozat volt a civil lakosság körében.)

Donyeckben ugyanakkor megindult a helyi hatalmi szervek kiépítése. Az új népköztársaságnak megalakult a Legfelsőbb Tanácsa. A kollektív miniszterelnök tisztét két “társelnök” látja el. Megkezdődött mind a kormány felállítása, mind az új, népi hatalom helyi tisztségviselőinek kinevezése. Az új államnak van már zászlaja (fekete-kék-piros) és himnusza is.

Donyeck javasolta a szomszédos népköztársaságnak, hogy hozzanak létre konföderációt, Novorosszija (“Új-Oroszország” néven). Az elnevezés egy hajdani, a mostani régió területét egyesítő oroszországi kormányzóság nevéből ered.

EZ AZ ÖNSZERVEZŐDÉS AZÉRT VOLT FONTOS, MERT FELTÉTELEZHETŐ VOLT, HOGY OROSZORSZÁG EGY ESETLEGESEN SZÜKSÉGESSÉ VÁLÓ SEGÍTSÉGNYÚJTÁÉRT CSERÉBEN ELVÁRJA, HOGY A HELYIEK ALAPVETŐEN SAJÁT ERŐBŐL HARCOLJÁK KI SZABADSÁGUKAT, ILLETVE LEGYEN EGY HATALMI SZERV, AMELLYEL OROSZORSZÁG TÁRGYALHAT. (Moszkvának ez volt a stratégiája és taktikája a Krím esetében is.)

Közben Kijevben május 14-én egy (eléggé nehezen értelmezhető) kerekasztal-konferenciára került sor az EBESZ kezdeményezésére. Ez elvileg, arra lett volna hivatott, hogy a kijevi hatóságok különböző politikai erők, helyi regionális szervezetek bevonásával próbálkozzanak meg a konfliktus békés rendezésével, a központ és a régiók közötti viszony szabályozásával. A keleti megyéket ezen a tanácskozáson a junta által kinevezett helyi (oligarcha) vezetők képviselték. Donyecket például a Dunai Vasműben is érdekelt Szergej Taruta milliárdos oligarcha.

Az új, népi vezetőket nemcsak hogy nem hívták meg, de a junta (Turcsinov “ideiglenes államfő”) pont a tanácskozás napján erősítette meg: a rezsim folytatja, sőt fokozza a hadműveleteket a lázadó térségekben.

Oroszország részt vett ezen a konferencián, amelyet (minden kétségekre okot adó elem mellett is) fontosnak nevezett. TEHÁT LÁTSZOTT, OROSZORSZÁG EGYELŐRE KIVÁR. Mindenesetre eléggé szürrealisztikus a békés rendezésről, Ukrajna esetleges föderalizációjáról úgy tárgyalgatni, hogy a ténylegesen érintett fél nincs jelen, a térségben egyre inkább elvaduló hadműveletek, a lakosság gyilkolása folyik, miközben maga a lakosság éppen ezért már kinyilvánította: MÁJUS 2. (az ogyesszai mészárlás) ÓTA ELKÉPZELHETETLENNEK TARTJA A TOVÁBBI EGYÜTTÉLÉST UKRAJNÁVAL.

A népi vezetők távollétét az amerikai résztvevő így kommentálta: UGYAN, NÉHÁNY SZEPARATISTA ÉS BŰNÖZŐ TÁVOLMARADÁSA IGAZÁN NEM OK ARRA, HOGY HAGYJUK ELTERELNI FIGYELMÜNKET A BÉKÉS RENDEZÉSRŐL.

(Bajnai & Co., figyelem! Az amerikai megjegyzése nyilván nem a városában terroruralmat meghonosító, dnyepropetrovszki milliárdos oligarchára és helyi kormányzóra, Igor Kolomojszkijra vonatkozott, aki egy hazafias érzelmű parlamenti képviselőt azzal fenyegetett meg, hogy fejére már 1 millió dollár vérdíj van kitűzve, családtagjait, elvbarátait pedig a város főterén fogja fölakasztatni. E Kolomojszkijról kiderült: ő szervezte a háttérből – és ő is pénzelte – az ogyesszai mészárlást. Ettől az akciótól nem sajnálta az ugyancsak 1 millió dolláros kiadást.)

Az oligarchák közül egyedül, a térségben ugyancsak érdekelt, egyik legnagyobb oligarcha, Rinat Ahmetov próbált közeledni az új, népi hatalom vezetőihez. Szlavjanszk polgármestere, Vjacseszlav Ponomarjov azonban nyilvánosan is kijelentette: a városban államosítják az oligarchák minden ottani vagyonát. Megfosztva őket egyrészt azon pénzeszközök egy részétől, amelyeken ezek az oligarchák gyilkos magánhadseregeiket szerelik föl. Másrészt, mint mondta: nem azért ontották eddig is a vérüket, hogy egyik oligarcha helyett egy másik uralkodjék rajtuk, aki révén legföljebb morzsákat kaphatnának az urak asztaláról.

Az információk többségének forrása: http://rt.com/tags/ukraine/