Vita a Marx Károly Társaság Fórumán

2013. január 18.

Farkas Péter tartalmi összefoglalója az előadásokról és a vitáról.

Tenner György, az MKT elnöke szerint nagyon rossz, majdnem kilátástalan a helyzet. A Fidesz és a Jobbik között nincs lényegében különbség. Ráadásul Orbán minden korábbi neoliberális kormánynál szélsőségesebb neoliberális politikát folytat, gazdaságpolitikájával az országot a padlóra vitte. Az államadóság piacról folytatott finanszírozása 100 milliárdos nagyságú többletkiadással jár, ami a hazai és külföldi tőkések profitját hizlalja, csakúgy, mint a jóval az értékük felett visszavásárolt cégek ellenértéke (MOL, E.ON.). A tőkét hizlalják a pazarlást jelentő közgépes korrupt gyanús beruházások is. A kormány ugyanakkor rendkívül antiszociális (egykulcsos jövedelemadó stb.). Eközben a társadalom életösztöne, ellenállása nem működik. A leváltás azonban mindenkinek érdeke, aki nem részese a mai hatalomnak. Ha pedig Orbán úgy érzi, hogy a politikája miatt veszélybe kerül a választási győzelme, akkor vagy nem tartják meg azt, vagy elcsalják. A demokratikus (liberális) ellenzék vezéregyéniségei – Fodortól Bajnaiig – alapjában véve könyökharcot folytatnak egymással. Nem annyira Orbán leváltása, mint amennyire a pozícióharc mozgatja őket. Ez az összefogást veszélyezteti, s ráadásul a Fidesz 5. hadoszlopa is a színen van (lásd az LMP ügyeit).

Morva Tamás, az MKT vezetőségi tagja szerint a Fidesz nem azonosítható a Jobbikkal, bár köztük harc folyik a jobboldali szavazókért. A választások nemzetközi hátterét elemezte. Nyugaton éleződnek a feszültségek. (Az USA-ban Obama és a kongresszusi republikánus többség között, az EU-ban is nagyok az ellentétek a megszorítások és a szociális helyzet miatt. A tőke a föderációban látja a kiutat. Mali, a törökországi német katonai szerepvállalás mutatja, hogy a háborús megoldások felé mennek.) Hangsúlyozta, hogy a menetközi helyzet tükrében alakul, hogy ki kerül előtérbe Magyarországon a választások előtt. A nemzetközi feszültségek éleződése közepette Orbán majdhogynem szabad kezet kap, bár a diktatúrát direktben nem támogatják. A Nyugat számára Magyarország huszadrangú kérdés. Ugyanakkor az EU és az USA Bajnai mögött áll. Baloldali szövetségre van szükség a szociális szempontok előtérbe helyezésével.

Zollai András, a Magyar Egyesült Baloldal Egyesület vezetőségi tagja hangsúlyozta, hogy az Orbán ellenesek között két csoport van. Az egyik a 2010 előtti világ híve, a másik a két évtizedet utasítja el. Ez utóbbi is elég népes tábor. Volt esély arra, hogy erős civilháttérrel egy széles választási front alakuljon (Demokratikus Kerekasztal /DEKA/, melynek előkészítésében mi is részt vettünk), de a Magyar Szolidaritás behódolt a neoliberális SZDSZ utód alakulatoknak. Ebben a helyzetben a szociálisan érzékeny erőkből a rendszerkritikus baloldalnál szélesebb „szociális kerekasztalt”, vagy DEKA-t kell létrehozni. Utóbbi feladata, hogy a szélesebb ellenzék tudatába is bevigye a szociális kérdés fontosságát. Nincs többség szociális program nélkül! A liberálisok felé erőt kell mutatni, hogy ráébresszük őket: a Fidesz leváltást kockáztatja, aki a szociális vonalat nem vállalja!

A felszólalók egy része azt hangsúlyozta, hogy a választásokon csak egységesen lehet nyerni, s tudomásul kell venni, hogy ezúttal is csak a kisebbik rosszra szavazhatunk.

Mások – nem vitatva, hogy az egyfordulós választáson végül csak egységfront győzhet – arra tették a hangsúlyt, hogy a baloldaliaknak, szociális érzékenyeknek össze kell szerveződniük a választások előtt.  E szociálisan érzékeny erőknek hangsúlyozniuk kell, hogy az egységes választási ellenzék csak a szociális kérdés felvállalásával szerezhet megfelelő támogatottságot (a győzelemhez és az alkotmányozáshoz). Ellenkező esetben a demagóg Jobbik, a szélsőjobboldal erősödhet. Az sem mellékes, hogy az egységes választási tömb milyen politikát hirdet meg a remélt győzelem után, a társadalom igazi képviselői szerephez jutnak-e? Ha visszajön a népnyúzó meztelen neoliberalizmus, 2018-ban visszatérhet a jobboldal még szélsőségesebb formában. A három előadó a vita végén letette a voksát a szociális-baloldali választási erők összeszervezése mellett (akkor is, ha nem lesz nagy tömegereje).

Volt olyan vélemény is, hogy az antiszociális neoliberalizmust már nem lehet visszahozni, az lehetetlen. Az MSZP programalkotása során erős a szociális program, persze hatalomra jutva nem valószínű, hogy ebből mindent megvalósítanának.

További észrevételek is elhangzottak, ezekből egy csokor. Sajnos az egység valóban nehezen alakul a mai ellenzéki főerőknél, mert az egzisztenciális érdek az első. A baloldal programjából nem hiányozhat a termelő tevékenységek és a szövetkezeti lehetőségek fejlesztésének fontossága. Jobban meg kell találni a baloldal néptömegeket megmozgató „hívószavait”. Az egyik felszólaló szerint a százezernyi baloldali választó szavazatainak árát meg kell kérni szociális céljaink elfogadtatásával!

Farkas Péter